A figyelmetlen állapot rossz, a figyelmetlen állapot probléma? Ha probléma, akkor miért azzal vagyunk elfoglalva, hogy visszakerüljünk a Figyelem állapotába és miért nem azt vizsgáljuk meg, hogy mi a figyelmetlen állapot, mi a nem-figyelem?
A Figyelem egy halott dolog vagy mozgás? S ha mozgás, akkor miért ne lehetne benne „pihenő időszak” is? A pihenés az nem Tudatosság, az nem Figyelem? A pihenő időszak figyelmetlenség? A pihenő időszakban az elme nem éber, nem tud azonnal reagálni?
Figyelmesek vagyunk. Figyelünk Teljes figyelemmel, vagyis nincs jelen az én, csak a Figyelem van. Nincs idő, nincs tér, csak az energia, s ilyenkor gondolat és erőfeszítés nélkül történik a cselekvés. S aztán az elme „elfárad”, és bekapcsol a kondícionáltságunk, a múltunk, a memóriánk, amit a nem-figyelem állapotának hívunk. De valóban ez lenne a nem-figyelem?
Fenntartható-e egyáltalán a Figyelem, vagy van valami szünet a Figyelemben, amit mi nem-figyelemnek, figyelmetlenségnek hívunk? S valóban ez lenne a figyelmetlenség?
Akkor vagyunk-e figyelmetlenek, amikor a pihenő időszakban bár tudunk azonnal reagálni, csupán ezt a kondícionáltságunk, a múltunk, a memóriánk alapján tesszük? Vagy inkább akkor vagyunk figyelmetlenek, amikor azt hisszük, hogy nem figyelünk, és küzdünk azért, hogy ismét figyelmesek legyünk?
Amint tudatába kerülünk, hogy nem figyelünk, az már nem a Figyelem maga? S ha így van, akkor a nem-figyelem a Figyelem része, vagy egy vele vagy az ellentéte? Létezik-e figyelmetlenség?

Szeretettel: Júlia