Hívogat akarat nélküli Csendben, Szeretettel, finoman, lágyan, gyengéden, ártatlan bájjal átölelt kis huncutsággal. Kitárt karral, nagylelkűen, a sérülések ellen felhúzott védelmi falak feladásával, a Valódi Önmagát felvállaló, minden ellenállástól levetkőzött, Tiszta, meztelen Odaadással és Bizalommal.
A Férfi fogadja a Nő hívását. A Valódi Férfiasságával önkéntelenül fogad. Fogadja a Nőt a korlátok túllépése, feloldása általi Biztonságot jelentő, Valódi Szabadságban. Fogad a céljától, a visszajelzések és a változatosság elvárásaitól felszabadultan, a vágy elvakító, minden áron megszerző, megtartó és kisajátító vezérlése nélkül szárnyalva, Függetlenül, a Szeretet által táplált, Valódi Bátorsággal.
Így osztoznak EGYmásban Szeretetként áramolva, hogy megtapasztalhassák Együtt is az EGYséget, a Szerelem mindent átható Erejét, a Létezés Csodáját. Megérkeznek EGYmás Szeretetteljes karjaiba, az Otthon melegébe, amely mindig is az Otthonuk volt.

Szeretettel: Júlia