A koncentráció során a kis „én”-ünkkel egy bizonyos irányba próbáljuk irányítani a figyelmünket, miközben minden mást kizárni törekszünk. Fenn akarjuk tartani a figyelmünket egyvalami felé, de a gondolataink lépten-nyomon elkalandoznak. Kontrollálni próbálunk. Kontrollálni, azaz félelem miatt kizárni és ellenállni. Kizárunk és ellenállunk, mert el akarunk érni, meg akarunk szerezni, fenn akarunk tartani valamit, és félünk attól, hogy nem kapjuk meg, nem sikerül elérni, és nem tudjuk megtapasztalni. De tudunk-e úgy figyelni, hogy a figyelmünk közben magában hordozza a kizárást, az ellenállást és a félelmet is? Tudunk-e akkor figyelni, ha bármiféle korlátja van a figyelmünknek?
S vajon tudjuk-e, képesek vagyunk-e maradéktalanul egy irányba irányítani, és fenn is tartani a figyelmünket, vagy erőfeszítést igényel ez? Ha pedig erőfeszítést igényel, akkor az erőfeszítés-e a fontos, az erőfeszítésre figyelünk-e, vagy arra, amire tényleg figyelni szeretnénk? Az erőfeszítés többlet energia.
De vajon tudunk-e többletenergiát beletenni, és ha igen, akkor meddig, hogy egy irányba tudjunk figyelni? Fejleszthető-e, lehet-e gyakorolni a figyelmünk egy irányba irányítását? S függ-e bármitől a gyakorlás iránti szándékunk?
Amíg egy irányba próbálunk figyelni, miközben minden mást próbálunk kizárni, az egyfajta megosztás. De valóban megosztható-e, meg tudjuk-e osztani a figyelmünket, vagy ez egy felesleges erőfeszítés? S egyáltalán részekre szedjük-e a figyelmünket, amikor figyelünk? Egy beszélgetés során, például, egyszerre, de mégis külön-külön megosztva figyelünk-e arra, amit a másik mond, és arra, hogy értjük-e, amit mond, és arra, hogy hogyan értelmezzük, hogyan reagáljunk arra, amit mond, és a külső zajokra, stb.? Vagy pedig mindezekre egymás után, illetve felváltva figyelünk? Tudunk-e egyszerre akár csak két dologra is figyelni? Vagy valójában csak az egyikre figyelünk, a másik pedig egy már jól begyakorolt automatikus folyamat, amit csak ellenőrzünk?
S át tudjuk-e vinni hiánytalanul a figyelmünket az egyik dologról a másikra, vagy valamennyire benne ragadunk az előző dologban? Rugalmasság-e, ha át tudjuk vinni a figyelmünket, és merevség-e, ha ez nem sikerül maradéktalanul?
Lehet-e a Figyelem felületes? Vagy az már nem is Figyelem akkor? Egyáltalán lehet-e a Figyelmet irányítani?

Szeretettel: Júlia