Amennyiben én birtoklom az életet, az nem azt jelentené, hogy én és az élet egymástól különállóan, elkülönülten létezünk?
Létezhetek-e én az élettől elkülönülten?
Ha nincsen saját élet, akkor nemcsak az Élet, a Létezés létezik?
Ha nincsen saját élet, akkor nemcsak a MI, az Élet, a Létezés létezünk?
Ha nincsen saját élet, akkor miért a saját élettel akarunk törődni, sőt miért csak a saját élettel akarunk törődni?
Ha csupán a MI, az Élet, a Létezés létezünk, akkor miért nem a MI-vel, az Élettel, a Létezéssel törődünk?
Miért nem tiszteljük meg azt, ami a MI, az Élet, a Létezés által elénk kerül?
Miért nem akarjuk észrevenni azt, ami a MI, az Élet, a Létezés által elénk kerül?
Miért nem érték számunkra az, ami a MI, az Élet, a Létezés által elénk kerül?
Miért nem az az érték számunkra, ami a MI, az Élet, a Létezés által elénk kerül?
Miért akarunk mást? Miért ragaszkodunk valami máshoz?
S egyáltalán létezik az a más? Létezik az a tőlem, tőlünk elkülönült más, ha nincs is olyan, hogy saját élet?
Ha nincs olyan, hogy saját élet, akkor létezik olyan, hogy más élet, mások élete? Vagy csak az létezik, hogy MI, az Élet, a Létezés?
Miért nem akarjuk meglátni, hogy ami az Élet, a Létezés által elénk kerül, az MI általunk kerül elénk?
Miért nem akarjuk meglátni, hogy a MI és az Élet, a Létezés EGY?
S ha a MI, az Élet, a Létezés EGY, és csak ez az EGY, a MI, az Élet, a Létezés létezik, létezünk, akkor miért nem EGYmással akarunk törődni, miért nem akarunk törődni EGYmással, miért nem figyelünk EGYmásra, EGY-más-ra?

Szeretettel: Júlia