Miért foglalkozunk annyit a szexualitással? Talán úgy érezzük, hogy nem vagyunk Szabadok, nem vagyunk Boldogok, és a szexre úgy tekintünk, mint egy lehetőségre, amely megadja ezt nekünk, még ha csak pillanatokra is? S ha igen, akkor miért csak pillanatokra? Talán torzul a megélés, és ezért nem kielégítő a szexuális élmény? S vajon igaz-e, hogy érzelmek szükségesek a Valódi Szexualitáshoz, vagy hogy érzelmek nélkül mit sem ér az egész?
Valójában, amikor megpillantjuk a vágyunk tárgyát, az áhított nőt vagy férfit, megszűnik tér és idő. Felfokozott Öröm és Lelkesedés jár át bennünket. Elvarázsolódunk. Annyira élvezzük az élményt, hogy „megfeledkezünk” magunkról és a másik emberről is. Csupán az Élmény van. Mi magunk vagyunk az Élmény.
Aztán hirtelen történik valami. Felbukkan egy gondolat, amely már a természeténél fogva is megosztó, és azt mondja: „ő kell nekem”. Ezzel megjelenik az öröm megélésére irányuló vágy, amihez szándék és cél is társul. S természetesen mind e mögött ott húzódik az „én”-nek egy érzete, az „én” alapgondolata is, egy középpont, ahonnan érzünk és vágyódunk. Azonban, ahol középpont van, ott elkülönülés és ellenállás is van. Ha pedig elkülönülés és ellenállás van, akkor hogyan jöhetne létre Valódi Kapcsolódás az „én” és a vágyott férfi vagy nő között? Kik kapcsolódnak ilyenkor? A testi érzetek által felizgult testek, melyek hátterei a kis „ének”? A kis „ének”, amik gondolatok, érzelmek, elképzelések, múlt, memória, vagyis itt és most a Jelenben nem létező valamik? A múlt kapcsolódik a múlttal? S mi az, ami összehoz, mi az, ami odavonz bennünket a másik emberhez? S egyáltalán összehoz, odavonz? S mi tart ott? S milyen minőségeken alapul ez a kapcsolódás? Az illuzórikus kis „én” ellenállásán, félelmein, megfelelésein, színjátékán, hazugságain, manipulációin stb.? Ha pedig nincs Valódi Kapcsolódás a Jelenben, akkor mit értünk az alatt, hogy szex? S hol Örömteli ez így?
Aztán, amikor jön az újabb gondolat, és azt mondja, hogy kell ebből még és még, a kezdeti Élvezetből, Élményből és Örömből örömforrás lesz.
A gondolatokat és emlékképeket beengedve szeretnénk fenntartani a kis „én”-ünkről való teljes megfeledkezés élményét, miközben nem vesszük észre, hogy éppen a gondolatok zavarják meg az Élményt. Az állandó ismétlésekre való törekvésünk, illetve az ismétlések a memória háttérből megélve, még ha módosítva történnek is, monotonná és unalmassá válnak. Nekünk pedig úgy érezzük, hogy nem marad más választásunk, mint keresni egy újabb örömforrást. Pedig az Öröm az észlelés pillanatában ott van már. Annyira ott van, hogy nincs szükség hozzá a két test közvetlen kapcsolódására, érintésekre stb. sem.
Ahogy a Szeretetről nem lehet gondolkodni, mert az akkor már csak gondolkodás és nem Szeretet, a Szexről sem lehet gondolkodni, mert akkor az már nem Szex.
A Valódi Szexualitás gondolatok és érzések, elképzelések és elvárások, azaz kis „én” nélküli. Amikor gondolkodunk róla, azaz gondolatokon, képeken, elképzeléseken keresztül éljük meg azt, vagyis felhasználjuk ezeket a gondolatokat és képeket egyfajta stimulálásra, annak már semmi köze a Valódi Szexualitáshoz.
Amikor a gondolat létrehoz egy képet, örömöt, vágyat, emléket, a szex csak egy mentális tevékenység.
A gondolat adja a képnek azt az örömét, amit megtapasztaltunk, és ezért akarjuk újra megtapasztalni. A gondolat keresi az örömöt, a gondolat idézi elő a vágyat, a sóvárgást, és a gondolat is tartja fenn az örömöt azáltal, hogy arra gondol, milyen örömteli is volt a megtapasztalás.
A szex, amíg gondolati tevékenység, addig úgy érezzük, muszáj kielégíteni. Azonban a sóvárgás szex előtt, alatt és akár utána is újra, az még csak nem is szex. Az mindössze sóvárgás és annak mindenáron történő kielégítése.
Ráadásul, amíg a szex két test olyan találkozása, amikor az észlelésen túllépve érzékszervi érzékeléseken és stimulációkon keresztül, gondolatokkal, és akár érzelmekkel együtt is, célként tűzzük ki az öröm megélését, addig ez mindössze egy illuzórikus menekülés a képzelt rabságunkból. Amíg cél van, addig korlát is van, beszorítás, megfelelés, félelem, elvárás és ebből fakadóan csalódás. A Valódi Öröm azonban hogyan lehetne beszorítás és félelem?
A Valódi Szexualitásnak Valódi Kapcsolódás az alapja. Egy olyan „kapcsolódás”, amelyben félretesszük a kis „én”-ünket, a tetszéseinket, nem tetszéseinket, gondolatainkat és érzéseinket.
Egy olyan kapcsolódás, amelyben nincs vágy, hiszen nincs gondolat, mert minden érzékszervünkkel érzékelünk és átélünk. A vágy csupán az öröm üldözése lenne, egy olyan múltból fakadó törekvés, melyre a Jelen Valódi Kapcsolódásához, a Valódi Szexualitáshoz semmi szükség.
A Valódi Szexualitás két Szeretetteljes, Szabad, Független, Önálló Férfi és Nő kapcsolódása, ahol mindketten a Teljesség EGYségét élik, vagy a fizikai testük közvetlen kapcsolódásán, érzékelésén keresztül, vagy akár testi közelség, érintések, ölelések nélkül. A két test közvetlen találkozása nem feltétele a Valódi Szexualitás megélésének.
A Valódi Élet a Létezés, a Teljesség. Amikor pedig a Teljességet, a Létezést tekintjük életünk talapzatának, a szex többé-kevésbé lényegtelen. De a természetet nem lehet elfojtani, és nem is kell. Csupán, ahol az élvezetek megélése a domináns, ott a Létezés, a Teljesség, a Valódi Szexualitás, s így a Szeretet, a Szerelem nem az.
Gondolatok és érzések nélkül, Valódi Kapcsolódásban, Valódi Szexualitást élni a Létezés Teljessége. Egy olyan szavakkal le nem írható EGYség élmény, mely a Szeretet, a Szerelem maga. A Szeretet számít és nem az, akihez tartozik, nem a valaki szeretete.
A Szeretet személyes és személytelen egyszerre, különben megosztó és korlátolt lenne. A Szeretettel teli Szív az Élet Teljességét látja. Így bármit is tesz, bárhogyan is éli meg a szexualitást, az Valódi Szexualitás, az Szép, az Gyönyörű, és mindenki számára Jó és Erkölcsös.
Amíg azonban elkülönülés van, addig nem ismerjük meg a Valódi Kapcsolódást, s a Valódi Szexualitást sem. Amíg elkülönülés van, addig a Szeretet, a Szerelem rejtve marad előttünk.

Szeretettel: Júlia