Az akarat során kontrollálni akarunk, irányítani, mert azt képzeljük, hogy tudjuk, mi jó, sőt, mi a legjobb nekünk.
De vajon tényleg tudjuk, hogy mi a jó nekünk?
Ha tudjuk, akkor miért jelenik meg a választás, a döntés lehetősége?
Ha tudjuk, akkor miért vagyunk bizonytalanok abban, hogy mit is válasszunk, merre is induljunk?
S egyáltalán létezik bármi olyan, amire azt mondhatjuk, hogy tudjuk azt? Vagy pedig valójában csak ismereteink vannak róla?
S ki ez az „én”, aki azt mondja, hogy „én tudom mi a jó nekem, és ezért most úgy döntöttem, hogy ezt akarom és pont”? Hol van ez az „én”?
Amikor tisztán látjuk, hogy ki ez az „én”, és hogy ezen az „én”–en túl kik is vagyunk, hol is vagyunk valójában, akkor már nem akarunk választani, és nem is választunk. Nem választunk, mert ez a kis „én”, aki választana, nincs is jelen. Nem választunk, mert nincs is miből választanunk. Megszűnik az elkülönülés köztünk, aki választana, és aközött, akit vagy amit választanánk. Minden EGY.
Az Egység, a Létezés, a Vanság, a Szeretet, van Jelen. Határtalan Béke és Nyugalom.
S felismerődik, hogy mindez MI vagyunk. De nem a korábbi zavarodott, szenvedő, korlátolt kis „én”, hanem a nagybetűs Én, a MI, az Egység. Én vagyok, MI vagyunk maga az Egység, Én vagyok, MI vagyunk maga a Létezés, Én vagyok, MI vagyunk maga a Vanság. Én vagyok, MI vagyunk maga a Szeretet.
S így Én, MI, az Egység, a Létezés, a Vanság és a Szeretet az Egyetlen Valódi Választás, a Választás maga.

Szeretettel: Júlia