Meglátni, feltárni, felfedni, a „vállamra”, a felszínre engedni magamból Önmagamat, a magaménak elismerni Önmagamat, elkötelezni Önmagamat Önmagam mellett.
De ki is vagyok Én, ki az az Önmagam?
A Szeretet.
A Szeretet a Csend, a Béke, a Nyugalom, a Boldogság, a Teljesség. Ez vagyok Én.
És most megállok egy pillanatra. Itt…, Most…, és érzem a Csendet, érzem a Szeretetet, érzem Önmagamat.
Emberként, a fizikai testemben megnyilvánulok ugyan sokféleképpen. Igen, hol ilyen, hol olyan vagyok. De mindvégig a Szeretet maradok.
S bármi is ér, bármivel is találkozom, csak megállok egy pillanatra…, és már Önmagam is vagyok, megérint a Szeretet Csendje…, a Szeretet vagyok.

Szeretettel: Júlia