„Amikor azt képzeljük, hogy eltávolodtunk a Valódi Önmagunktól, ez az önbecsapás, a hazugságok képzelt állapota.
Hazugság, valótlanság, őszintétlenség, kétszínűség, mellébeszélés, félrevezetés. Miért van rájuk szükségünk? Talán jó érzés hazudni? Érték számunkra a hazugság? Mi célt szolgál? S hová vezet? Tisztában vagyunk-e azzal, hogy hazudunk? Másoknak hazudunk-e vagy magunknak is egyúttal? Talán rejtegetünk valamit még önmagunk elől is? Szándékos-e a hazugság? S vajon sok-sok kisebb-nagyobb hazugság létezik, vagy egyetlen egy, amely minden további hazugságunk alapja…?”